Erzsébet emlékére

...Vannak napok, amelyek nehezebbek más napok élet-terheitől...

Ezek a napok a szív szomorúságának napjai.

Ezekből a szomorú napokból a lélek ereje által kerülhetünk ki, mely mint jelzőfény vezet ki bennünket a veszteség és hiány állapotából. Vannak emberek, akik segítenek megtalálni ezt a jelzőfényt. Ilyen volt is Erzsébet...

Öt éve ezen az éjjelen hagyta el a földi életet. Akkor amikor a földön a legnagyobb a fény és legkevesebb a sötét... Életével és halálával is tanított. Jelző fény ma is, aki az emlékek fényében él tovább. 

"Minden, ami létezik, a szeretetből fonta magát. A szeretet töméntelen szálából lettünk emberré, és ugyanezen szálakkal fonódunk egymáshoz – a földhöz, a levegőhöz, a tengerhez, valamennyi létezőhöz. Senki nem független másoktól, még akkor sem, ha úgy érzi, egyedül van – a lélek láthatatlan jelekkel öleli magához az egész világot. Hogyan? – Egy érintéssel, vagy csak egyetlen emberi szóval. A lélek sugárzásánál nincs nagyobb fény." Kalimonasz

Fotó:by Syl®Via