Van valami különös ereje azoknak a tükröződéseknek, amelyek nemcsak a formát, hanem az időt is visszatükrözik.

Ennek a tónak a felszínén a zöld szín számomra – az élet színe, lendülete, és a jövő szimbóluma.

Mellette ott van a barnuló lomb is – az elmúlás csendje, a változás természetes szépsége.

Egyetlen fa tükröződése is a vízen emlékeztetni tud arra, hogy minden egyszerre van jelen az életben: a születés, a növekedés, a megpihenés, az elengedés.

Megálltam egy pillanatra a parton és csodáltam ezt a látványt.

Belélegeztem azt, ami van, a pillanat erejét.

Meghajoltam az előtt, ami volt.

És így bizalommal nézhettem afelé, ami érkezik.

Talán erről szólnak a szertartások is a születés a fogadalom és a búcsú körforgásában...